Le is lövöm a poént:
Giant Sand Dunes
Cape Reinga
!
Szóval ha a sors erre vetne, ki ne hagyjátok ezt a két helyet.
Fun és gyönyörű.
Röviden: a homokban ragadás után szétváltunk egy időre a srácokkal, mi elmentünk futóművet állítani a közeli városba (szerintem fölöslegesen mert semmi javulást nem éreztem, Don továbbra is enyhén balra húzott, cserébe leakasztottak 60 dollárt)
Lackóék meg előre mentek a gigantikus nagy homokdűnékhez, mivel egyik Family Store-ból beszereztek 2 body boardot, hogy majd jót csúszkálnak a 30-40m magas dűnékről.
Nekünk is sikerült beszerezni egy deszkát a helyi Family Store-ból, ami kemény 1 dollárba került :) és szép barbis volt, de kit érdekel.
Szóval futómű nemállítás után utánuk mentünk, sajnos a dűnéknél már nem értük utol őket, de tettünk egy gyors kört :) Nagyon látványos, ahogy a tenger, a sivatag és a zöld terület találkozik.
Kipróbáltuk a bodyboardot, de sajnos nagyon nem oda való volt :) kb 3 centiket sikerült csúszni, ott is hagytuk kikötve egy oszlophoz, hátha valakinek nagyobb szerencséje lesz.
Ezután loholtunk Cape Reingára. Ez Új Zéland legészakibb pontja, egy pici félsziget tetején egy világítótoronnyal.
És hála a loholásnak naplementére oda is értünk, elcsípve a többieket.
Igazából, lehetetlen leírni amit ott látsz, nagy messzeségben pár sziget, de jobbra a Csendes Óceán, balra pedig a Tasman tenger, és előtted jól láthatóan mosódik össze a kettő. (igen, más a színük és látszik ahogy összemosódik, nagyon impozáns)
Sikerült csodás naplementét elkapnunk...íme:
Ezek után, a közeli kempingbe tértünk nyugovóra, természetesen másnap visszamentünk a dűnékhez :) immáron felszerelkezve, rendes sandboardokkal. Nagyon nagy élmény. Parancsoljatok
Giant Sand Dunes
Cape Reinga
!
Szóval ha a sors erre vetne, ki ne hagyjátok ezt a két helyet.
Fun és gyönyörű.
Röviden: a homokban ragadás után szétváltunk egy időre a srácokkal, mi elmentünk futóművet állítani a közeli városba (szerintem fölöslegesen mert semmi javulást nem éreztem, Don továbbra is enyhén balra húzott, cserébe leakasztottak 60 dollárt)
Lackóék meg előre mentek a gigantikus nagy homokdűnékhez, mivel egyik Family Store-ból beszereztek 2 body boardot, hogy majd jót csúszkálnak a 30-40m magas dűnékről.
Nekünk is sikerült beszerezni egy deszkát a helyi Family Store-ból, ami kemény 1 dollárba került :) és szép barbis volt, de kit érdekel.
Szóval futómű nemállítás után utánuk mentünk, sajnos a dűnéknél már nem értük utol őket, de tettünk egy gyors kört :) Nagyon látványos, ahogy a tenger, a sivatag és a zöld terület találkozik.
Kipróbáltuk a bodyboardot, de sajnos nagyon nem oda való volt :) kb 3 centiket sikerült csúszni, ott is hagytuk kikötve egy oszlophoz, hátha valakinek nagyobb szerencséje lesz.
Ezután loholtunk Cape Reingára. Ez Új Zéland legészakibb pontja, egy pici félsziget tetején egy világítótoronnyal.
És hála a loholásnak naplementére oda is értünk, elcsípve a többieket.
Igazából, lehetetlen leírni amit ott látsz, nagy messzeségben pár sziget, de jobbra a Csendes Óceán, balra pedig a Tasman tenger, és előtted jól láthatóan mosódik össze a kettő. (igen, más a színük és látszik ahogy összemosódik, nagyon impozáns)
Sikerült csodás naplementét elkapnunk...íme:
Ezek után, a közeli kempingbe tértünk nyugovóra, természetesen másnap visszamentünk a dűnékhez :) immáron felszerelkezve, rendes sandboardokkal. Nagyon nagy élmény. Parancsoljatok






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése