2016. november 1., kedd

Munkakeresés - Working Holiday vízummal

Szóval,

Asszimilálódtunk Aucklandben 2 hetet BK hostelben, vettünk kocsit, bejártuk Northlandet a srácokkal két és fél hét alatt.
A pénz pörög, folyik, ideje munkát keresni.
Ódákat hallottunk róla, milyen egyszerű itt munkát találni backpackerként.
Hát uccu neki.

2016. október 30., vasárnap

Mount Maunganiu - Tauranga (Fotó)

Fotóóók,
Van egy hegy Tauranga csücskében, hív hogy mászd meg.
Elsőnek könnyűnek tűnik, de 15 perc mászás után már lehet megbánod, hogy elindultál :) De menj végig mindenképpen, mert fentről csodás a kilátás.

2016. október 18., kedd

Homokfutó? Ja...mégsem. (Fotó)

Szóval 3. napja utazunk szebbnél szebb tájakon.
Láttuk a világ legmagasabb kauri fáját ami közel 2500 éves.












(tényleg WOW, ez a fa már élt a Római királyság idején)

2016. október 15., szombat

Irány Észak! Első állomás Piha :) (Fotó)

Szóval, kocsi megvan, tapasztalt útitársak megvannak, vagyis egyelőre csak Viki mivel Lackó elvitte a másik kocsit műszakiztatni, így 3 an utazunk Vén Don-ban ami eléggé szabályellenes, de vigyáztunk :)

2016. október 10., hétfő

Kocsi vásárlás! Találkozás Magyar srácokkal.

Szóval már itt ücsörögtünk több mint egy hete Aucklandben.
Túl voltunk a repülés közben felszedett megfázáson, KL éppen kisebb fülgyulladással küzd, mivel itt a minden napi szél mellé jött pár esős nap, és hát,...mi tavaszra számítottunk, így meleg sapka nem igazán volt nálunk.

2016. október 8., szombat

Napos, tengerparti séta (Fotó)

Szóval, aucklandi esős mindennap, immáron sokadik napja, kinézek a hostel konyhájának ablakán és lámláma süt a nap, Eni még küzd a jatleggel így fogtam a táskám és lemasíroztam a partra, visszafelé meg beugrottam a countdownba (helyi Spár) némi elmaradt bevásárolni-valóért, a parton lőttem pár képet a hajókról, vitorlásokról:
klikk a képekért

Szellemek Aucklandben

A helyi idő szerint egy perc múlva éjjel 11 óra lesz. Egy ablaktalan szoba négy fala közt üldögélve persze nehéz ezt érzékelni. Apokalipszis-szerű, rendetlenséggel átitatott szobánkkal mintha száműztek volna minket az időtlenségbe. Szervezetünk egyelőre képtelen felvenni az aucklandi időzóna ritmusát, és mint arra magam is rájöttem, az ablak hiánya ebben rendkívül nagy szerepet játszik. Általában délután egy körül kezdünk ébredezni, s a sötétség ugyanott vár minket a küszöbön, ahol lefekvéskor hagytuk. Támpontot keresünk, bámuljuk a fal azon szakaszát, ahol logikusan az ablakot sejtenénk, majd nézzük a telefonokat, hogy most épp mennyi időt tudjunk be magunknak. Nyugtázzuk a látottakat, de közben érezzük, hogy e számok a kijelzőn rég csupán névleges jelentéssel bírnak számunkra. Szabadok és fáradtak vagyunk egyszerre, s úgy tűnik, az otthoniakkal együtt az időérzékünknek is búcsút intettünk aznap, mikor felszálltunk a gépre.
               Furcsa mód izgalmas ilyen elveszettnek lenni. Bolyongunk az utcán, látszólag – de azért többnyire valóban – céltudatosan, élvezzük az idegenség ízét, és azt, hogy most végre igazán a magunk urai lehetünk. Nem mintha otthon nem tehetnénk meg, de itt valahogy mégis más. Talán a nyelv teszi, hogy Új-Zélandon nyilván senki sem ért magyarul. Láthatatlanok vagyunk, kimerevített emlékképek közt sétálunk akár a homályos árnyak. Nincs bennem feszültség, megfigyelők vagyunk, ártalmatlan szemlélői a város nyüzsgő forgatagának, s jó szemlélőkhöz mérten átmenetileg nem avatkozunk a helyiek életébe. Nem megyünk közel, messziről méltányoljuk a diverzitás szépségét, s csak lassan szoktatjuk magunkat a gondolathoz, hogy épp a világ pereméről lógatjuk a lábunkat a nagy semmibe.

2016. október 7., péntek

Auckland Képekben (Fotó)

Igazából ez csak egy tesztpost, de ha olvasod, akkor legalább tudd miért van kint egy rakás kép, mindenféle magyarázat nélkül. :)
Mentünk pár kört már a városban, az esetek 80% ában esett az eső, vagy legalább mogorva, felhős volt az ég, az a két alkalom amikor sütött a nap, az kicsalogatott minket az ablaktalan hostelszobából, és mindkét alkalomnál nagyon élveztük a napsütést, sikerült is pár képet lőni.
Íme a mogorva felhős és napsütéses képek, vegyesen:
Katt a linkre

2016. október 3., hétfő

Repülés \o/

Nos, én még soha nem repültem soha repülővel :P
Kezdésnek pont ideális lesz egy kb. 26 órás repülőút 3 átszállással, 20 óra várakozási idővel :) miért is ne.

Nos a cég adott volt, China airlines.
Időpont adott volt, szeptember 27-e hajnali 6:30 :)
előtte 2 órával kint kell lenni, nos ugye akkor 4:30 ra kint, legalább 4 kor el kell indulni.


2016. augusztus 10., szerda

A TÁSKA - A HÁTIZSÁK

Nos, ott hagytam abba, hogy meglett a vízum, yuheee!!!
workingholiday.hu által ajánlott repjegyre repültünk rá, ami az addigi nézelődésekhez képest jóval olcsóbban 320k ért adott oda-vissza jegyet Budapestről - Aucklandbe.

Amúgy China airlines, 3 átszállás - Budapest - Frankfurt, Frankfurt - Taipei , Taipei - Sidney, Sidney - Auckland.  Nem egyszerű az egész várakozásokkal együtt kb 48 óra, ami eléégé kimerítő dolog. jatleget nem is számolva.
A jegy tartalmaz egy buszos városnézést Taipei-ben meg ott lehet aludni és zuhanyozni a 17 órás várakozás alatt....

2016. április 30., szombat

Working Holiday Vízum roham! Benne a Top100 ban.

Szóval, eldöntöttük, hogy megpályázzuk a WH vízumot, igen ám, de van egy bökkenő, április 20 éjfélkor nyit a vízum igénylő oldal és csak 100 ember fér bele, rengeteg másik oldal, blog etc. foglalkozik a témával, egyre nehezebb bekerülni a top100 ba.
Mi kétféle szteroidot használtunk a felkészüléshez.
Meghallgattuk workingholiday.hu-s Orsiék webináriumát, ami rengeteget segített, képbe hozott, de rengeteg egyéb kérdést is feltett.

2016. március 10., csütörtök

Working Holiday-el Új Zélandra? Naná

Hely és idő hiányában ezt a postot, folyamatosan bővítem majd, most csak gondolatébresztőnek kezdtem (magamnak :P )

Szóval úgy kezdtük, hogy hiába volt stabil, jó állásunk, volt hol lakni, szerető kedves család, barátok, minden földi jó.
Jött valami elégedetlenség, kis félelem, biztonságérzet csökkenés, etc.

De hívhatjuk kalandvágynak is, tanulmányok szólnak róla, hogy 30 közeli emberkék megzakkannak mielőtt végképp benyeli őket a mókuskerék, esetleg legyökereznek még egy utolsó roham az úgynevezett szabadságba.

Szóval hosszas latolgatás után úgy döntöttünk, hogy fogjuk a sátorfát és szerencsét próbálunk valamelyik angol anyanyelvű országban.

Persze első körben komoly migrálásra gondoltunk, sátorfaszedés ingóságok elpasszolása etc. etc. etc.
Na persze nem ártott volna angolul is beszélni, mivel én szerencsétlenségemre kizárólag autodidakta módon tanultam angolt, az meg hát...olyan amilyen.
Így első körben beiratkoztunk angol nyelvtanfolyamra, második körben elkezdtük nézegetni milyen lehetőségek vannak ÚZ-n megkapaszkodni, sajnos eléggé kemény feltételeket szabnak, bizonyos szempontból ördögi kör, nem kapsz munkát, ha nincs munkavállalói vízumod, nem kapsz vízumot ha nincs munkád.

Itt jött a képbe prohardverről kraftxld nicknevű felhasználó, aki azt ajánlotta, hogy próbáljuk meg a WH vízumot, mert sok ismerőse  így jött ki első körben.
Megfontoltuk, úgy döntöttük Béta tesztnek tökéletes, mert habár az ember képes belevágni valamibe úgy, hogy mindent feléget maga mögött, de mégiscsak lehetnek kemény buktatók, és ezzel a vízummal ezek nagy részét meg tudjuk tapasztalni.

Szóval átnyergeltünk a Working Holiday vízum felé.