Szóval 3. napja utazunk szebbnél szebb tájakon.
Láttuk a világ legmagasabb kauri fáját ami közel 2500 éves.

(tényleg WOW, ez a fa már élt a Római királyság idején)
Szóval 3. este elértünk Tokerau Beach-re, igazi homokos Csendes-óceáni tengerpart...gyönyörű :)
Napközben beszélgettünk róla, hogy visszafelé jó lenne végigmenni a 90 miles beachen.
Ez egy homokos tengerpart ami 90 mérföld hosszú és végig lehet menni rajta kocsival.
Nagyon jól hangzott, vevők voltunk az ötletre, és mivel Lackó szerint Don 4 kerék meghajtású míg az Ő furgonuk csak kettő és biztosak voltak benne, hogy végig tudnak menni rajta ők is, így nyugodtan mondtam nekik, hogy vágjunk bele!!
Szóval megvacsoráztunk az óceán partján, etetjük a sirályokat, én meg nézem, hogy kocsik száguldoznak a homokban, lementem megnézni eléggé keménynek tűnt.
Szóltam is Eninek, hogy vacsi után kirpóbáljuk milyen homokon menni a kocsival. négykerék az négykerék :)
Eni nyünyögött, hogy ne menjünk mert hülyeség meg minek meg veszélyes, de hát én biztos voltam magamban a homokban és a kocsiban.
Hát kár volt.
konkrétan a lehajtó utáni harmadik méteren besüllyedtünk a homokba, itt kezdtük el halmozni a hibákat. Első legfontosabb, gondolkodás nélkül elhittem, hogy 4x4 es a kocsi, nem néztem alá, se semmi, baromi nagy hiba volt, fogom a fejem a mai napig, simán hátsókerekes a kocsi.
Kezdve azzal, hogy nem visszafelé indultunk meg hanem előre, mert a nedves homok keményebb és azon fut a kocsi (ez így is van) közben jöttek Lackóék is segíteni, aláducoltuk, kiástuk toltuk kapartuk a kocsit nagy nehezen sikerült kirángatnunk el is indultam vele és haladtam is kb 20m-t mire már közelebb az óceánhoz ismét beragadtam...na itt kezdett a pánik és a probléma, mivel már jött a dagály a víz csak közeledett a kocsihoz, sötétedett.
Toltuk ástuk, húztuk még egy hólánc is előkerült, de sajnos semmi nem segített.
Lackó elsétált jobbra én futottam balra segítségért.
Neki azt ígérték, hogy végeznek a horgászással kb. még két óra és jönnek segíteni. (na igen addigra a hátsó tengely már víz alatt lett volna)
Én szerencsésebb voltam, kb a 3. nagy terepjárós emberke gondolkozás nélkül jött volt kötele meg minden, hát sikerült 2m-rel kihozni miket, Ő is beásódott, a rutintalanságunk nem segített.
Kikaparta magát, húzott elölről hátulról, mozgott mozgott a kocsi de nem volt az igazi.
1 órája szenvedtünk amikor megérkezett a rutinos kihúzó horgász csávó akit Lackó talált még amikor elsétált jobbra, ketten együtt kezdték el húzni a kocsit és így dupla lóerővel már lazán kirántották a puha homokból.
Nagy volt az öröm, jöttek a sokkok a tudat, hogy ha ezek az emberek nem segítenek estére az óceán nyaldossa a kocsi hátulját, ki tudja milyen károkat okozva.
Nagyon hálásak voltunk, próbáltuk nekik tukmálni, de nem voltak hajlandóak semmit elfogadni.
Mai napig hálásan gondolunk ezekre az emberekre, akik önzetlenül segítettek ránk áldoztak az estéjükből bő 2 órát és ki tudja mennyi benzint :)
Végül pár reggeli kép a nyomokról:


Láttuk a világ legmagasabb kauri fáját ami közel 2500 éves.

(tényleg WOW, ez a fa már élt a Római királyság idején)
Szóval 3. este elértünk Tokerau Beach-re, igazi homokos Csendes-óceáni tengerpart...gyönyörű :)
Napközben beszélgettünk róla, hogy visszafelé jó lenne végigmenni a 90 miles beachen.
Ez egy homokos tengerpart ami 90 mérföld hosszú és végig lehet menni rajta kocsival.
Nagyon jól hangzott, vevők voltunk az ötletre, és mivel Lackó szerint Don 4 kerék meghajtású míg az Ő furgonuk csak kettő és biztosak voltak benne, hogy végig tudnak menni rajta ők is, így nyugodtan mondtam nekik, hogy vágjunk bele!!
Szóval megvacsoráztunk az óceán partján, etetjük a sirályokat, én meg nézem, hogy kocsik száguldoznak a homokban, lementem megnézni eléggé keménynek tűnt.
Szóltam is Eninek, hogy vacsi után kirpóbáljuk milyen homokon menni a kocsival. négykerék az négykerék :)
Eni nyünyögött, hogy ne menjünk mert hülyeség meg minek meg veszélyes, de hát én biztos voltam magamban a homokban és a kocsiban.
Hát kár volt.
konkrétan a lehajtó utáni harmadik méteren besüllyedtünk a homokba, itt kezdtük el halmozni a hibákat. Első legfontosabb, gondolkodás nélkül elhittem, hogy 4x4 es a kocsi, nem néztem alá, se semmi, baromi nagy hiba volt, fogom a fejem a mai napig, simán hátsókerekes a kocsi.
Kezdve azzal, hogy nem visszafelé indultunk meg hanem előre, mert a nedves homok keményebb és azon fut a kocsi (ez így is van) közben jöttek Lackóék is segíteni, aláducoltuk, kiástuk toltuk kapartuk a kocsit nagy nehezen sikerült kirángatnunk el is indultam vele és haladtam is kb 20m-t mire már közelebb az óceánhoz ismét beragadtam...na itt kezdett a pánik és a probléma, mivel már jött a dagály a víz csak közeledett a kocsihoz, sötétedett.
Toltuk ástuk, húztuk még egy hólánc is előkerült, de sajnos semmi nem segített.
Lackó elsétált jobbra én futottam balra segítségért.
Neki azt ígérték, hogy végeznek a horgászással kb. még két óra és jönnek segíteni. (na igen addigra a hátsó tengely már víz alatt lett volna)
Én szerencsésebb voltam, kb a 3. nagy terepjárós emberke gondolkozás nélkül jött volt kötele meg minden, hát sikerült 2m-rel kihozni miket, Ő is beásódott, a rutintalanságunk nem segített.
Kikaparta magát, húzott elölről hátulról, mozgott mozgott a kocsi de nem volt az igazi.
1 órája szenvedtünk amikor megérkezett a rutinos kihúzó horgász csávó akit Lackó talált még amikor elsétált jobbra, ketten együtt kezdték el húzni a kocsit és így dupla lóerővel már lazán kirántották a puha homokból.
Nagy volt az öröm, jöttek a sokkok a tudat, hogy ha ezek az emberek nem segítenek estére az óceán nyaldossa a kocsi hátulját, ki tudja milyen károkat okozva.
Nagyon hálásak voltunk, próbáltuk nekik tukmálni, de nem voltak hajlandóak semmit elfogadni.
Mai napig hálásan gondolunk ezekre az emberekre, akik önzetlenül segítettek ránk áldoztak az estéjükből bő 2 órát és ki tudja mennyi benzint :)
Végül pár reggeli kép a nyomokról:




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése